Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kiállítás megnyitó -Gyulafirátót, 2008. nov. 14.

2008.12.08

 

 

Kép

 

Az első kiállítás  megnyitóm  Rátóton...az enyém és saját
és...j
eee 

 

Kép

Kép

 

Kép

Némileg viccesnek bizonyult kinnt állni ennyi ismerős előtt, mint valami díszpéldány az állatkertben...

 

 

 

 

 

 És ezt csak tetézte az elnyújtott fagottos előadás, ami alat már mindenki mindenfelé kalandozott, vagy legalábbis tuti jobb lett volna, ha nem felém tekintgetnek... mikor lesz már vége... még mindig csak lapoz... meghalok...hol a beigért pia...őt is elhozta, nem élem túl...mi is itt vagyunk ám...megkésve bár... és ehez hasonló gondolatok célkeresztjében állni vagy fél órát, hm... megleheteősen viccesnek bizonyult, annyira, hogy néha már én is majdnem elnevettem magam.

Kép

 

 

 

 

 

 

Aztán jött a mindenkinek megköszöngetés, hogy eljött,hogy megnyitotta, hogy  polgármester, hogy képviselő, hogy anya, meg barátok, meg muzsikált, meg énekelt, és tapsoljunk meg mindenkit...

Kép

 

Kép Kép

 

 

 

 

 

 

 

Azért hagsúlyoznám itt is: köszönöm, hogy eljöttetek Sokat jelentett, hogy az én "kicsi" életem eljött, és fantasztikus hangjával, no meg Tomikával emelte az est fényét, hogy a barátaim ott voltak, végre a családom is meg tudott jelenni, és ezen felül még olyanok is eljöttek akikre nem is számítottam, tehát egészen jól sült el, ha azt vesszük.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A kiállítás tematikáját tekintve elég egyszerű volt, le kerültek a naturalisztikusabb témák, pacik, kisvirágok, és így tovább, és a lépcsőn felfelé haladva eluralkodott az agybaj, ahogy apám mondaná: a pszichósak. Merthogy az emberek egyre idősebbek, annál kevésbé szeretnek lépcsőzni, és joban járnak ha nem is teszik, mert nem venné be a a gyomrocskájuk. Persze ez erős túlzás, szerintem azért nem ennyire vészesek azok sem, csak ne pasik és kisvirágok

Kép Kép

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát röviden ennyi volt mára kiscicáim, teendőim hosszú sorában eljutottam idáig, hogy x héttel később jegyzetelgessek egyet egy egészen említésre méltó napról, ugyanis az este kevésbé volt az, hajnali 4kor úgy kidőlt mindenki a nyaralóban, hogy éppen ahol volt, ott érte az álom, mint a csipkejózsikában, aki meg kint volt azt nem mondanám, hogy nyomtalanul -a fényképezőgépben hagyott kedves üzenettel- de eltűnt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.